Berlin flört rudak
Magvető, A fiktív Maximilian Aue Obersturmbannführer fiktív emlékiratai talán valóban okot adnak arra, hogy a Szovjetunió elleni német támadás történelmi tényeit is feldolgozó műben a gonosz ügyködését lássuk. Csakhogy ezzel máris démonizáltunk, és az egyén személyes felelősségét iktattuk ki a kérdés- felvetésből.
Női divat az orsay-nál
Márpedig a regény énelbeszélője épp ezzel szembehelyezkedve kezdi el írni vallomásos szövegét, hiszen Bach szvitjeit idéző zenei formában megírt emlékiratában a múlttal való szembenézés szenvedéseit írja meg úgy, hogy már a bevezetőben is az olvasó személyes érintettségére reflektál, az berlin flört rudak fogalmának valamilyen homályos jelentése mentén.
És ezt fontosnak tartom: nem a gonosz, hanem az ember i. Mivel a könyv a tavalyi könyvhétre jelent meg magyar fordításban, a hazai kritikusok vélhetően még emésztik, az egy Bán Zoltán Andráson kívül, aki a literán hosszabb — legalábbis Bojtár Endre Magyar Narancs-os recenziójánál hosszabb — kritikát közölt Littell regényéről.
Ha ez megvalósul, nem a történelmi tanú szavahihetőségét vizsgáljuk mely egyébként Lanzmann szerint abszolút megbízható, és nem véletlen, hogy minden berlin flört rudak kiemelte Littell ábrázolásának szakmai hibátlanságát, tökéletes történelmi hűségét, bámulatos anyagismeretéthanem irodalmi hitelét.
Szíves kalauz
Ez jutott eszembe végig, amikor a könyvet elolvastam. Ebben tagadhatatlanul van valami, ebben a társkereső nők több mint 40 éve, csakhogy a főhős irodalmi hitelét megkérdőjelező kritikus tollából ezt az érvelést mégis kicsit kevésnek találom.
Persze a kérdezés hátterében az a gondolat áll, hogy mitől és miért lesz hiteles bárki számára egy figura.
Nekem ugyanis Littell könyve kapcsán az egyik legmeghatározóbb élményem volt a valótlanság mint kategória megszüntetése. Hacsak nem a történelmi regény dokumentatív törekvése felől tekintjük Littell könyvét — márpedig fikciós jellegének hangsúlyozása ellenére Bán nem tesz egyebet, legfeljebb behozza még a szerzői szándékot is a képbe —, nehezen kérhető számon rajta a valótlanság kritériuma.
Virágos női klumpák
Ez esetben annyit lehet kérdezni, hogy mi indokolja a hitelesség és a valótlanság szempontjának felvetését egy irodalmi művel szemben. Nyilvánvaló, hogy Littell regénye ezt a labirintust tervezi meg olvasójának, amikor egy náci múltjával is elszámoló SS-tiszt, Max Aue egyes szám első személyű vallomásaként kínálja magát.
És innen nézve világos, hogy rögtön ott az olvasói elvárás: ne hazudjon, őszintén, hitelesen, csak semmi félrebeszélés! Nem is hinném, hogy Bán Zoltán Andrásnak ezzel kapcsolatban merültek volna fel kétségei: Aue nem hazudik, ő tényleg ekkora disznó.
Berlin 1936 (in color, OV with english subtitles)
Máskülönben, azt hiszem, fel kellene zabálnia saját nyelvét. Márpedig Max Aue csipkegyáros sokkal inkább az ürítés, a hányás írás megtisztító funkciójára hagyatkozik, amikor elhatározza, hogy megírja háborús tapasztalatait, ehhez viszont feltétlenül szüksége van az olvasó együttérzésére.
De mégis ki kell tudniuk mondani, hogy amit én megtettem, maguk is megtették volna.
Liebeskind Berlin Női Táskák és hátizsákok
Miért kell ezt Max Aue csipkegyár-igazgatónak, volt SS-tisztnek leírnia egy olyan szövegben, melyet a saját lelki higiéniája érdekében vet papírra? Mire vonatkozik a határok felemlegetése?
Hogy mégsem veheti figyelembe olvasói érzékenységünket, amivel távolságot tarthatnánk az itt leírtaktól? Vagy ellenkezőleg: hogy biztos benne, még nagyobb disznóságokat szeretnénk olvasni? A szöveg mindkét olvasatot megengedi, bár az ürítés hányás, szarás, amivel egyébként állandóan küzd és az írás azonosítása mégis inkább az első jelentés felé mozdítja az értelmezést. Undorító tehát, amit ezeken az oldalakon olvashatunk, mégis el kell ismernünk, hogy magunk sem vagyunk különbek a beszélőnél aki közben önmagától is undorodik.
Iker mivolta, bezúzott vagy éppen csodált tükörképei, a nemi szerepek, pózok, helyzetek állandó és zavaros felcserélgetése, melyekről a későbbiekben szeretnék beszélni, mind olyan játszma, melynek során ezt a stratégiát játssza ki újra és újra.
Berlin fekete kesztyű
Ebbe a zsákutcába futnak bele azok az berlin flört rudak, melyek a főhős köznapiságának jelzéseként berlin flört rudak ezeket a kijelentéseket. Még ráadásul. Mindezzel korántsem az olvasó személyes felelősségének kiiktatásáért szállok síkra, hanem pusztán arra szeretnék utalni, hogy nem kéne ilyen széles gesztussal lesöpörni az asztalról Aue logikátlanságát és extrém perverzitását, mert egyfelől talán épp efelől lehetne értelmezni olvasói azonosulásra felhívó erős retorikai stratégiáit.
Gondoljunk csak arra, hogy minden paranoid szubjektum meg van győződve téveszméinek valóságosságáról, arról, hogy mindenki éppen úgy vélekedik, mint ő, és éppen azt gondolja valóságnak, amit ő.
Másfelől pedig Aue sorsa kapcsán az olvasó mindenképp átütő hasonlóságokra lelhet abban, ahogy a hatalom bürokratikus gépezete bármikor pusztító erejűvé duzzaszthatja az egyén érvényesülésvágyát, mi, alsó- közép- és felsővezetők ne tudnánk ezt?
Amúgy alibiházasságban élő homoszexuális, feltételezhetően anyagyilkos, vérfertőző, perverz ikertestvér, akinek magának is ikrei és székrekedési problémái vannak.
Mindamellett pedig egy exnáci gyilkos. Vélhetően nem is itt van a kutya a dög! Azonnal felsír bennünk az együttérzés — ki ne élné át naponta a hatalomnak való alávetettséget, mondjuk, a munkahelyén?
- Szingapúrban az emberek tudják,
- Ez a körülmény nem zavart.
- Virágos női klumpák | 40 darab - ledhipermarket.hu
- Nem hiába vált a német főváros egyik jelképévé.
Ki ne harapta volna ha nem is át valamelyik érvényesülése útjában álló munkatársának a torkát, hanem el a felsőbb utasításoknak ellenszegülő önérzet berlin flört rudak Max Aue éppen szubjektivitásunk eme legérzékenyebb pontját érinti meg: berlin flört rudak egyén, hacsak nem a pszichózis légüres terét választja, szükségszerűen alá van vetve a hatalomnak, a törvénynek, a másiknak, és éppen ezzel az alárendeltségével szerzi meg önazonosságának, azaz szubjektumának létjogát.
Alávetem magam, tehát vagyok. Csakhogy ez a hatalmi játszma az alávetettség egzisztenciális élményén keresztül az érvényesülés utópikus ígéretével ajándékoz meg — alávetem magam, tehát érvényesülök, csavarhatnám tovább az alapképletet, ahol ily módon az érvényesülés válik létigévé.
Sőt így látja őt az a Thomas Hauser is, akit Aue háborús ámokfutása utolsó stációjában, a berlini Tiergarten döglődő állatseregletének utolsó áldozataként hamis igazolványaiért lemészárol. Vagyis nem áll érvényesülése útjában, mert berlin flört rudak élhetetlen, teszetosza hivatalnok, aki nem képes az elvégzendő feladatokon túllátni, nem látja meg a nagy összefüggéseket, és nem törekszik arra, hogy egyre előkelőbb helyet foglaljon el az oly minuciózus pontossággal kidolgozott katonai ranglétrán.
Aue minden igyekezetével azon van, hogy megfesse a hatalom kénye-kedvének kiszolgáltatott szubjektum önarc képét, akit balsorsa a véletlen? Sőt háborús előléptetéseit a felelősségteljes feladatok elvégzésére szólító megtiszteltetésként Elragadóan meggyőző és roppant agyafúrt érvelés egy megtisztulni vágyó bűnöstől: nem az én akaratlagos cselekvésemről van szó, hanem a törvény, az állam, a nyelv kívánta ezt tőlem.
Az egyén tiltakozik, hány, fosik, undorodik, a gépezet pedig használja őt.
Szék Berlin 7 állású szürke párnázott
Van azonban néhány olyan eset, amikor ez a pompásan kigondolt önfelmentés csődöt mond, és a későbbiekben szeretnék erre kitérni. A hatalom kérdéskörénél maradva azonban nem berlin flört rudak megkerülni, hogy Aue egészen mély érdeklődést mutat a görögség kultúrája iránt. Ez utóbbihoz a tettek felőli megítélés jogi gyakorlatát berlin flört rudak a görögök megengedik ugyan a véletlen lehetőségét, de szándékától függetlenül, pusztán cselekedetei alapján tekintik bűnösnek az egyént.
A keresztény joggyakorlat viszont a tett mellé beveszi a szándék kategóriáját is. Ha jól értem a homályos, kattogó okfejtést, Aue itt arra utal, hogy a perek során meghozott ítéletek lényegében megfosztották a bűnösöket attól, hogy életfogytiglan kínozza őket a saját lelkiismeretük.
Pension Amanda
Vagy a beléjük ivódott kanti törvény? Mintha a test vetné ki magából — nem veszi be — azt, amit a lélek elfojt. Hányásos problémái az ukrajnai mészárlások idején jelentkeznek, amikor először kényszerül? Berlin flört rudak sorokban azt bizonygatja, hogy a gyilkolás nem az én műve, hanem az énről levált test a kar gépies cselekedete. Ezzel az elbeszélésmóddal, megint hangsúlyozom, Aue egyrészt felmenti önmagát a személyes felelősség terhe alól nem én voltam, hanem a karommásrészt jelzi, hogy a gyilkolás során az én elidegenedik önmagától, és nem képes azt többé uralni.
Mintha a test pusztító műveleteivel pusztán követné a lélek dinamikáját. Nyilván azért, mert még nem értettem meg, amit meg akartam érteni. És megértem-e valaha?
Berlin, Németország (Közép-európai idő), időzónák
Azt, hogy hol lakik a Törvény? És ha igen, nem tűnik ez enyhén szólva is pofátlan értelmiségi sznobériának? Hátborzongatóan gusztustalan eszmefuttatások, de roppant következetesen műveli, hiszen Aue legsötétebb dolgainak számbavételekor mindig egy gyerek amorális azaz morálon túli perspektívájába helyezkedik.
Ott van azonban még három gyilkosság, ami sehogyan sem fér össze berlin flört rudak az érvelésmóddal: az egyik A fúga művészeté-t játszó öregember, a másik az egykori román szerető, Mihai és a végén Thomas hideg, számító fejjel való meggyilkolása.
Mert mondjuk, az anyagyilkosságra egészen egyszerűen nem kíván emlékezni, a mostohaapa, Moreau halála szintén nem képezi a tudatos önvizsgálat tárgyát, viszont az előbb említett három esetben Aue vállalja maga előtt a gyilkos szerepét.
Ha tényleg a háború roncsolja az emberségét annyira, hogy gyilkos lesz belőle, ha a gyilkolás nem is nagyon képezheti tudatos döntés tárgyát, akkor miért öli meg ös menekülésük közben berlin flört rudak az orgonáló öregembert?