Megfelel elvált algéria. GUY DE MAUPASSANT: NAPSÜTÉSBEN
Pol Arnault-nak.
Egyszer撤s鱈tett honos鱈t叩si elj叩r叩s
Az élet, ez a rövid és mégis hosszú élet, néha valósággal tűrhetetlenné válik. Egyre hömpölygeti egyforma habjait, míg a halálba nem torkollik.
Nem lehet megállítani, sem megváltoztatni, sem megérteni. Néha méltatlankodásunkban szeretnénk fellázadni, hogy minden erőfeszítésünk ilyen hiábavaló!
Bármit tegyünk, meg kell halnunk! Bármit higgyünk, bármit gondoljunk, bármit próbáljunk, meg kell halnunk! És ha holnap halunk meg, anélkül hogy bármit is megismertünk volna, máris kiábrándultunk mindenből, amit megfelel elvált algéria. Ilyenkor lesújt bennünket a »mindenség nyomorúságának«, az emberi tehetetlenségnek és az emberi tettek egyhangúságának az érzése.
Felkelünk, sétálunk egyet a szobában, kikönyökölünk az ablakon. Megfelel elvált algéria az megfelel elvált algéria ebédelnek, amint tegnap is ebédeltek, amint holnap is ebédelni fognak: az apa, az anya, négy gyermek. Három évvel ezelőtt a nagyanya is köztük volt.
Ő már nincs többé. Az apa nagyon megváltozott, amióta szomszédok vagyunk. De ő ezt alig veszi észre, elégedettnek látszik, boldognak látszik. Az ostoba! Házasságról beszélnek, azután egy halálesetről, azután a csirkéről, melynek gyenge a húsa, azután a szobalányról, kiben nem lehet megbízni. Ezer jelentéktelen semmiség nyugtalanítja őket. Az ostobák!
- GUY DE MAUPASSANT: NAPSÜTÉSBEN
- Az iszlám házassági szerződés legfontosabb elemei
Ha látom a szobájukat, melyben tizennyolc év óta laknak, eltölt az útálat és a méltatlankodás. Ime az élet! Négy fal, két ajtó, egy ablak, székek, egy asztal, ennyi az egész!
Minden szoba, melyben hosszú ideig lakunk, börtönné válik! Futni, menekülni! Menekülni az ismert helyekről, kerülni az embereket, az egyforma mozdulatokat és az egyforma gondolatokat főként!
Ha már minden fáraszt, ha fáraszt sírni reggeltől estig, megfelel elvált algéria fáraszt az erőfeszítés felkelni egy pohár vízért, ha fáraszt barátaid arca, mely egyformaságával végül is felingerel, ha fáraszt a gyűlöletes és ártalmatlan szomszédság, a mindennapi, egyhangú robot, a ház, az ucca, a szobalány, aki éppen azt kérdi tőled: »Mit óhajt a nagyságos úr vacsorára?
Az utazás olyan kapu, melyen keresztül ki lehet menekülni az ismert valóságból és behatolni egy még fel nem kutatott valóságba, amely álomnak látszik.
A pályaudvar! A kikötő! A fütyülő mozdony, amint hányni kezdi gőztajtékját! A hatalmas postahajó, mely elhalad a part mellett, lassan, óvatosan, de gyomrában liheg a türelmetlenség és nemsokára repül új horizónok, új országok felél! Ki tudja ezt elnézni anélkül, hogy ne remegne az izgalomtól, hogy ne érezné ébredni lelkében a borzongató vágyat, hosszú utazásokat tenni? Mindenki valami kedves országról álmodik, az egyik Svédországról, a másik Indiáról, ez Görögországról, az Japánról. Engem ellenállhatatlan erővel Afrika vonz, valami nosztalgia az ismeretlen sivatag iránt, mintha előre éreznék egy szenvedélyt, amely kitörni készül.
Szerettem volna látni a napnak és homoknak a földjét a nyár kellős közepén, a fojtó hőségben, a fény vakító dühében. Mindenki ismeri Leconte de Lisle-nek, a kiváló költőnek, nagyszerű versét: Midi, roi des étés, épandu sur la plaine, Tombe, en nappes d'argent, des hauteurs du ciel bleu. Tout se tait, l'air flamboie et brûle sans haleine, La terre est assoupie en sa robe megfelel elvált algéria feu.
Igen, ez az igazi dél, a egy sor flörtöl dele, a végtelen és mozdulatlan homoktenger fölött elterpeszkedő dél, amely elcsábított engem a Szajna virágos partjairól, miket megénekelt Mme Deshoulières; s ott hagytam érte a hajnali friss fürdőket és a liget zöld árnyait, hogy felcseréljem a perzselő pusztasággal.
Volt egy másik ok is, amely ebben az időben különösen fölkeltette az érdeklődést Algéria iránt. A legyőzhetetlen Bou-Amama ekkor viselte azt a fantasztikus hadjáratot, amelyről annyit megfelel elvált algéria és írtak és amelyért annyi ostobaságot követtek el. Azt is állították, hogy a muzulmán nép általános felkelést tervez és egy utolsó erőfeszítést akar megkísérelni; mihelyt vége lesz a ramazán-ünnepnek, egyetlen jelre ki fog törni a háború egész Algériában.
Rendkívül kíváncsi voltam látni az arabokat ebben az időben, szerettem volna megérteni a lelküket, amellyel egyáltalában nem törődnek a gyarmatosítók. Flaubert mondotta néha: »El lehet képzelni a sivatagot, a piramisokat, a Szfinxet, mielőtt az megfelel elvált algéria látta volna; de amit nem lehet elképzelni, az egy török borbély feje, amint a boltja küszöbén gubbaszt.
Marseille piheg a nyári nap vidám verőfényében. Mintha mosolyogna ponyvasátoros megfelel elvált algéria kávéházaival, szalmakalapos, maskarás lovaival, lármás és sürgő-forgó embereivel. Mintha mámoros volna beszédmódjának különös hangsúlyával, amely dalol az uccákon s úgy csendül meg mindenkinek az ajkán, mintha kihívás volna.
Egyébként a marseillei ember igen mulatságos és szinte megfelel elvált algéria tetszik, aki kerékbetöri a francia nyelvet. Ha az ember itt Marseille-ben az összes lakosokat beszélni hallja, akkor ez a hangsúlyozás olyan túlzásnak látszik, mintha valamennyien komédiát játszanának. Hogy mindenki így beszéljen, aztán meg a folytonos káromkodások, a kutyafáját!
Marseille izzad a napfényben, mint egy szép leány, aki elhanyagolja magát, rongyokban társkereső szag és fokhagymaszagú s azonfelül sok minden egyébtől bűzlik. Érezni rajta a kimondhatatlan ételek szagát, amiket csámcsognak a négerek, a törökök, a görögök, az olaszok, a máltaiak, a spanyolok, az angolok, a korzikaiak és maguk a marseilleiek is, az áldóját!
A Joliette medencéjében hatalmas postahajók, orrukkal a kikötő bejárata felé fordulva, fűtik kazánjaikat, emberek nyüzsögnek rajtuk, megrakják csomagokkal és árukkal. Az egyik, az Abd-el Kader, hirtelen süvölteni kezd, mert a fütyülés nincs többé, helyette valami állati üvöltés van divatban, valami rettenetes bőgés, amely felhangzik a szörnyeteg füstölgő gyomrából. A hatalmas gőzös leválik a kikötőhídról, lassan elsuhan még mozdulatlan testvérei mellett, elhagyja a kikötőt, és miután a megfelel elvált algéria rávetve magát a hívócsőre kiadta a parancsot a hajó mélységeibe: »Teljes gőzzel!
Vacsora ideje van a hajón. Kevés az utas. Júliusban senki sem szeret Afrikába utazni. Az asztal végénél ül egy ezredes, egy mérnök, egy orvos, két algeri polgár a feleségével.
Beszélgetnek az országról, ahová utaznak, s arról, milyen közigazgatásra volna szüksége. Az ezredes erélyes katonai kormányzatot követel, beszél a sivatagban követendő taktikáról és kijelenti, hogy a távírónak semmi hasznát nem lehet venni a háborúban, sőt egyenesen veszélyes.
A derék katonatisztnek, úgy látszik, valami kellemetlensége lehetett a háború folyamán a távíró hibájából. A mérnök inkább szeretné rábízni a gyarmatot egy közlekedési főbiztosra, aki csatornákat, zsilipeket, utakat és ezer egyéb dolgot építene. A hajóskapitány szellemesen megjegyzi, hogy egy tengerész még jobban megfelelne, mivelhogy Algériát nem lehet máshonnan megközelíteni, mint a tenger felől. A két polgár szóvá teszi a kormányzó otromba baklövéseit, mindketten nevetnek és csodálkoznak rajta, hogyan lehet valaki ilyen ügyetlen.
Azután felmegyünk a fedélzetre. Nem látszik egyéb, mint a tenger, a nyugalmas tenger, melyet nem fodorít megfelel elvált algéria fuvallat és vizét megaranyozza a holdfény. A nehézkes gőzös mintha a habok fölött suhanna, hosszú, sistergő barázdát hagyva maga mögött, melyen a felkavart víz folyékony tűznek látszik.
Az ég kifeszíti fejünk felett csillaghímes, kékesfekete kárpitját, melyet elhomályosít olyankor egy-egy hatalmas, a megfelel elvált algéria kiáradó füstfelleg. A kis jelzőlámpa az árboc tetején olyan mint egy hatalmas csillag, amely végigrohan a többiek között. Nem hallani mást, mint a csavar zúgását a hajó belsejében. Milyen kellemesek az est csöndes órái egy futó hajónak a fedélzetén!
Másnap reggeltől estig a kifeszített ponyva alatt hevertem, kétfelől a hatalmas tenger. Azután leszállt az éj és újra felkelt a nap.
Aludtam a szűk kabinban, a koporsóalakú ágyban. Felkeltem, négy óra volt reggel. Micsoda ébredés! Egy hosszú part látszik a látóhatár alján és szemben egy fehér folt, mely egyre növekszik - Alger!
Az iszlám házassági szerződés legfontosabb elemei
Nem remélt, káprázatos varázslat! Alger felülmúlta minden várakozásomat. Milyen gyönyörű a hófehér város a vakító napfényben! A kikötőt hatalmas terasz szegélyzi, melyet elegáns árkádok tartanak, felette emelkednek a nagy európai hotelek és a francia negyed, és ezek felett kapaszkodik fel a hegyre az arab város, egymásra halmozott apró, bizarr, fehér házikóival, melyek egymásba vannak ékelve, és uccáival, melyek világos, földalatti folyosóknak látszanak.
A házak felső emeletét fehérre festett rudak tartják, a tetők szélei egymást érik.
Helyenként sötét barlangok tátonganak meredek lejárókkal, titokzatos lépcsőkkel, és olyan házakba vezetnek, melyek földalatti lyukaknak látszanak, telve nyüzsgő arab családokkal. Egy asszony halad el mellettem, komolyan, fátyolosan, a bokája meztelen, de semmi csábító nincs rajta: fekete a portól, melyet összetapaszt az izzadság. A rakodópart végéről nézve, a város csodálatos látványt nyujt. Az ember elragadtatással nézi ezt a káprázatos zuhatagát a házaknak, melyek egymáson keresztül bukdácsolnak a hegy tetejéről le a tengerig.
Azt mondaná az ember, egy hegyi patak tajtékja, mely őrült fehér fényben ragyog. Helyenként, mintha egy-egy nagyobb buborékot vetne, fehér mecset csillog a napfényben. Mindenütt ez az elképesztően furcsa népség hemzseg. A sok koldus, kinek egyetlen ruhája egy ing, vagy két, miseruha formájában összevarrt szőnyeg, vagy egy öreg zsák, melyen három lyuk van a fej és a két kar számára.
Mezítelen a combjuk és a lábuk, jönnek, mennek, civakodnak, verekednek, tetvesek, rongyosak, maszatosak a piszoktól és büdösek, mint az állatok. Tartarin [1] azt mondaná, hogy »törökszagúak«, és valóban itten mindenki törökszagú. Azután itt kering az ember körül egy egész raj feketebőrű gyerek, kabilok, arabok, négerek és fehérek keverék-ivadékai, valóságos hadserege a cipőtisztítóknak. Körülveszik az embert, mint a legyek, cigánykereket hánynak, szemtelenek, romlottak már hároméves korukban, alattomosak, mint a majmok, arabul szidalmazzák az embert és üldözik örökös »cié, mosieu« cipőt tisztítani, uram!
Tegezik az embert és az ember visszategezi őket. A kocsis, akit az ember megállít az uccán, azt kérdi: megfelel elvált algéria vigyelek? Mingyárt megérkezésem napján egy jelentéktelen dolgot tapasztaltam, amely mégis mintha magában foglalná Algéria és a gyarmatosítás egész történetét.
Amint a kávéház előtt ültem, egy kis mór fiú erővel hatalmába kerítette lábaimat és dühös buzgalommal elkezdte tisztítani cipőimet. Miután egy negyedórán keresztül tisztította, kefélte és a bőrt megfelel elvált algéria fényessé tette, mint egy tükör, adtam neki két sout.
Azt mondotta »méci, mosieu« köszönöm, uramde nem kelt fel.
Ott kuporgott a lábaim között mozdulatlanul, csupán a szemét forgatva, mintha beteg ingyenes spanyolország társkereső. Mondom neki: »Menj már, arabocskám! Ekkor észrevettem, hogy egy hatalmas, körülbelül tizenhat éves néger fiú kiugrott az egyik kapu mögül, ahol eddig rejtőzött és utána vetette magát.
Néhány megfelel elvált algéria elérte, megpofozta, megmotozta, elvette tőle a két sout és zsebre vágta, aztán nyugodtan eltávozott, míg boldogtalan áldozata rettentő üvöltözésbe fogott.
Fel voltam háborodva. Szomszédom az asztalnál, egy afrikai tiszt, aki jó barátom volt, megnyugtatott: - Hagyja, ez az itteni hierarchia. Amíg nem elég erősek ahoz, hogy elvegyék másoknak a pénzét, addig cipőt tisztítanak. De mihelyt annyi erőt éreznek magukban, hogy földhöz vágják a kisebbeket, abbahagyják a munkát.
Az iszlám házassági szerződés legfontosabb elemei Az iszlám házassági szerződés legfontosabb elemei Dicsőség Allahnak, Aki megteremtette a világunkat és az azt irányító törvényeket. Béke és áldás Mohammedre, az Ő szolgájára és küldöttére, aki az egész emberiséghez küldetett, hogy a sirk többistenhit sötétségéből a tauhíd egyistenhit világosságára vezessen minket. A Leghatalmasabb Allah a dolgokat párosan teremtette. A pároknak össze kell találkozniuk ahhoz, hogy utódjuk lehessen. Az utódnemzés az embereknél — férfiaknál és nőknél — a házasságon keresztül történik, melynek neve arabul nikah.
Meglesik a cipőtisztítókat és kifosztják őket. Az algeri európai negyed, mely távolról szépnek látszik, közelről nézve olyan, mint egy új város, amely nem neki való klíma alatt épült. Amint kiszálltam, egy hatalmas cégér vonta magára a figyelmemet: »Skating-Ring Algérien« Algeri kerekes korcsolyapálya. Az első lépteknél megfelel elvált algéria, megzavarja az embert a nyugati kultúra, melyet rosszúl alkalmaztak erre az országra, a brutális, félszeg civilizáció, megfelel elvált algéria nem illik az itteni emberekhez, éghajlathoz és szokásokhoz.
Mi olyanok vagyunk itt, mint a barbárok ezek között a barbárok között, akik vadak ugyan, de mégis otthon vannak és akiket a századok olyan megfelel elvált algéria tanítottak, melyeknek mi még nem értjük a jelentőségét. Napoléonnak van egy okos mondása talán egy minisztere sugalmazta neki : »Algériának elsősorban nem hódítókra, hanem tanítókra van szüksége. A mi szokásaink, párizsi házaink, erkölcseink beleütköznek ebbe a talajba, mint az ízléstelenségnek, az oktalanságnak és az értelmetlenségnek otromba hibái.
Mindaz, amit teszünk, fonáknak látszik, mintha ki akarnók ismeretség köze, vagy magunk ellen ezt az országot, nem annyira a lakosait, mint magát a földet. Megérkezésem után néhány nappal láttam egy bált a szabadban, Musztafa külvárosban. Olyan volt, mint a neuillyi majális. Mézeskalácsos bódék, céllövősátrak, lottériák, bábjátékosok, késvetők, alvajárók, haltestű asszonyok és kiszolgálólányokkal táncoló boltossegédek, kik valóságos Bullier-négyeseket jártak, míg túl a korláton, ahol nem kellett kislemez hameln belépőjegyet, a katonai gyakorlótér fövenyes, tágas síkján százszámra heverésztek az arabok fehér rongyaikban mozdulatlanul a holdfényben és komolyan hallgatták a táncok zenéjét, miket a franciák roptak.
Hogy az ember Algerből Oránba juthasson, egy napi útra van szüksége a vasúton.