Találkozó afrikai nő tunéziában
Előzmények[ szerkesztés ] Szeptemben 2-áig ötven harckocsit vesztett, majd visszahúzódott kiinduló állásaiba. Bernard Montgomery tábornok megkezdte a brit 8.
Tunéziai hadjárat
A fő támadást ezért a nehéztüzérségre és a gyalogságra bízta, és a páncélosokat csak akkor vetette be, amikor azok már be tudtak ékelődni a tengelyhatalmak alakulatai közé. Rommel szeretett volna visszavonulni, de ehhez Adolf Hitler nem járult hozzá, így a tábornok kénytelen volt megmaradt erőit az északi folyosóhoz összpontosítani. A britek azonban értesültek erről a megfejtett Enigma-kódnak köszönhetően, és a déli átjáróban indították meg a fő csapást november 2-án.
A brit 7.
A brit repülőgépek folyamatosan támadták menetoszlopait, állásait. A francia ellenállás dacára napok alatt elfoglaltak egy fontos atlanti-óceáni kikötőt, Casablancátvalamint két nagy kikötőt a Földközi-tengerenAlgírt és Oránt.
Tunézia szintén a Vichy-kormány fennhatósága alatt állt, főhelytartója Jean-Pierre Esteva tengernagy volt. Roosevelt augusztus én azt írta Churchillnek, hogy az amerikaiak meggyőződése szerint a németek nem lesznek képesek nagy erőket Tuniszba átcsoportosítani a partraszállást követő két hétben.
Első meglepetésében az ellenség nem tudta volna, hogy mitévő legyen.
Elmulasztottuk megadni a hadművelethez a végső lökést, amely mindent eldöntött volna. Keleten a Bernard Montgomery vezette 8.
Az észak-afrikai partvidék kevés természetes kikötővel rendelkezik, és a brit Alexandriábana Nílus deltáján fekvő bázis mintegy km-re volt a líbiai Tripoli fő olasz kikötőjétől. A Bengáziban és Tobrukban található kisebb kikötők Alexandriától nyugatra, km mérföld és km mérföld voltak a Litoranea Balbo-n Via Balbiaa part mentén egy keskeny folyosón. A Földközi-tenger középső részének ellenőrzését a brit és az olasz haditengerészet vitatta, amelyek egyformán megfeleltek egymásnak, és kölcsönös korlátozási ellátást gyakoroltak Alexandrián, Tripoliban, Bengáziban és Tobrukon keresztül, bár a britek az Atlanti-óceánon át vezető hosszú útvonalon szállíthatták Egyiptomot a Jó Remény és az Indiai-óceán mellett a Vörös-tengerbe.
Eisenhower tábornok által irányított 1. A francia sereg, az Armée d'Afrique átállóban volt a szövetségesek oldalára. Hitlert először ugyan megrázta a hír, de november 8-án este már megbeszélést tartott Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterrel, és közölte, hídfőt létesít Tunéziában, elfoglalja Korzikát és megszállja Franciaország addig szabad részeit. Az első német ejtőernyősezred már november 9-én megérkezett Afrikába.
Magyarország segíti Tunéziát az illegális bevándorlás elleni harcban
Hitler szabad átvonulást követelt Tunézián, pedig a német katonák már előző nap, francia hozzájárulás nélkül, megkezdték a fontos támaszpontok, kikötők és repülőterek találkozó afrikai nő tunéziában.
Afrikába vezényelték a A Luftwaffe négyszáz repülőt vont el a keleti frontról, hogy támogassa a német szárazföldi akciókat. A németek és olaszok rövid idő alatt csaknem százezer katonát dobtak át Tunéziába.
- Személyes megbeszélés
- Magyarország segíti Tunéziát az illegális bevándorlás elleni harcban MTI
- Но неужели можно было подумать, что робот испытывает нечто похожее на человеческие чувства, возвращаясь к древнему дому Учителя спустя все эти бездны времени.
- Magyarország segíti Tunéziát az illegális bevándorlás elleni harcban
- JELENTÉS a nők helyzetéről Észak-Afrikában
A németek kiürítették Bardiát és Capuzzót. November án a britek elfoglalták Tobrukotés kikötőjét azonnal megnyitották a hajók előtt. Hat nap múlva már tonna felszerelést és ellátmányt rakodtak ki naponta. A seregek már Szurt térségében töltötték a karácsonyt.
A kikötő ugyan használhatatlan volt, de február 4-ére sikerült megtisztítani egy csatornát, és az első hajó kikötött a mólónál. Ezen a napon Churchill és Montgomery is felkereste a várost. Az angolok előretörésével párhuzamosan ezek száma ritkult.
Az utolsó szállítmány november 1-jén indult Tobrukba, november 6-án pedig Bengáziba. A konvojok új célpontja Tripoli lett, de decemberben találkozó afrikai nő tunéziában útnak indított 12 tonnából csak tonna futott be. A veszteség nagy részét brit tengeralattjárók okozták. A szövetségesek marokkói és algériai partraszállása után az olaszok feladata lett a tunéziai hídfő utánpótlása is. Az első hónapban 25 konvoj érkezett Tunéziába 34 tonna ellátmánnyal és 13 katonával.
Csak egy hajó, a Cittàdi Napoli süllyedt el, amikor aknára futott. Aknamezőkön kellett áthaladniuk, miközben a találkozó afrikai nő tunéziában Máltáról induló repülőgépei támadták őket. Ennek eredményeként decemberben az olaszok 11 kereskedelmi hajót, négy hadihajót és a találkozó afrikai nő tunéziában 28,6 százalékát vesztették el.
Az olaszok a halál útjának rotta della morte nevezték a Tuniszba vezető tengeri utat. Eközben a britek felállították Bône-ban a Q Erőt, egy haditengerészeti egységet, amely a Máltáról induló K Erővel szintén hajtott végre támadásokat az olasz hajók ellen. Februárban már 17, márciusban pedig 36 hajó esett az angolszász légierő és flotta áldozatául. Márciusban az ellátmány 31,4 százaléka elveszett, ráadásul több olasz konvojkísérő hadihajót is elsüllyesztettek a szövetségesek.
A os gyalogosdandár egységeit szállító hajónak november 9-én kellett volna kifutnia Algírból, de a rossz idő miatt csak másnap hagyta el a kikötőt. A szállítóhajókat az HMS Sheffield könnyűcirkáló és kísérőhajói fedezték.
Navigációs menü
A britek azzal számoltak, hogy a franciák ellenállnak majd Bougie-ban, de végül harc nélkül szálltak partra november én. A katonák elfoglalták a partner 420 és a kikötőt.
November én a britek ejtőernyősöket dobtak le a tunéziai határhoz közeli Bône, a mai Annába térségében, valamint katonákat tettek partra a kikötőben. A deszantosok elfoglalták Dzsidzselli repülőterét.
Többször egyeztettek Darlannal és az általuk korábban az észak-afrikai francia seregek élére kinézett Henri Giraud tábornokkal. Megegyezésük november én lépett életbe, és megosztotta a francia csapatok feletti hatalmat a találkozó afrikai nő tunéziában főtiszt között.
Tartalomjegyzék
Az egyezmény értelmében a francia szárazföldi csapatok csatlakoztak a szövetségesekhez a németek elleni harcban. A katonai szükségszerűség diktálta, hogy együttműködjünk Darlannal a vérontás minimalizálása és a Tunéziába özönlő németek elleni háború folytatása érdekében. Afrikában már több mint ezer brit és amerikai katona volt.
A csapatok feladata Tunisz mielőbbi elfoglalása és Bizerte megostromlása volt. A szárazföldi csapatok előrenyomulása alatt a haditengerészetnek és a légierőnek el kellett vágnia az összeköttetést Szicília és Tunézia között, hogy a tengelyhatalmak katonái ne jussanak utánpótláshoz.
A D-napot november ére tűzték ki. A katonák zömét a britek adtákː egy gyaloghadosztályt és egy páncéloshadosztályt, amelyet több, egy zászlóaljnál kisebb, amerikai egység támogatott.
A csapatok parancsnoka Kenneth Anderson tábornok volt. Az északi Bizerte felé tör előre, amelyhez nagyjából 16 kilométert kell megtennie. A Blade Force nevű középső dandár célja a kiindulási pontjától 32 kilométerre fekvő Tunisz volt. A délről támadó alakulatnak északkelet felé kellett előretörnie, az egységre 65 kilométer megtétele várt. Úgy tervezték, hogy a középső és a déli dandár Teburbánál találkozik, majd elfoglalja a Tunisztól 9 kilométerre fekvő Dzsebibinánt.
Tunéziai kampány
Másnap egy brit egység, amely egy hidat és egy útkereszteződést őrzött a leendő felvonulási útvonalon, összecsapott egy olasz-német páncélosalakulattal. A harc három órán át tartott, ez volt az első tűzpárbaj a két fél között. A szövetséges veszteség meghaladta az ellenfélét, de egyetlen frankenthal angolszászoknak így is sikerült a pozíciójukat megtartani.
A tengelyhatalmak nyolc harckocsit vesztettek, majd Bizerte felé visszavonultak. A következő héten számos hasonló összecsapás volt. November ére Evelegh mindhárom dandárja elfoglalta pozícióját.
Az akció hamar elakadt az ellenséges tűz miatt, és a támadók a sok sebesült miatt kénytelenek voltak visszavonulni. Másnap ismét megtámadták a települést, amelyből a németek az éjszaka folyamán visszavonultak.
A magyar turistákat várja Tunézia
A esek kelet felé nyomultak tovább, és elfoglalták Teburát, a németek pedig harcolva visszavonultak Dzsebibinába. November án az északi dandár támadása rosszul indult, és szinte semmit nem haladt előre, este viszont ismét támadásba lendültek, és ettől kezdve két napon át nem ütköztek ellenállásba.
A harckocsik beleütköztek az ellenség felderítő alakulataiba Teburba közelében, majd november án, egy szorosban megvívták az első tunéziai tankcsatát. Az angolszászok hét tankot kilőttek, hatot vesztettek. A szövetségesek november án erős védelmi vonalakba ütköztek, az északi dandár Dzsefnánál, mintegy 48 kilométerre Bizertétől nyugatra, a Blade Force és a déli dandár Dzsedeidától nyugatra. A támadás elakadt, és az angolszászok harminc halott és 86 hadifogoly hátrahagyásával visszafordultak.
Délen a esek előrenyomulását tüzérségi tűz állította meg; öt harckocsit elvesztettek.
Éjszaka a szövetségesek erősítést küldtek a frontra, de az 5. Másnap az angolszászok északon és délen ismét támadtak, de megint visszaverték találkozó helyén előnyök. A brit-amerikai egységek végrehajtottak egy partraszállást, de nem találkoztak a Miután a zászlóalj ellátmánya elfogyott, sebesültjeivel visszavonult.
Ötszáz ejtőernyőst Tunisztól délre dobtak le, de azon kívül, hogy elvágtak néhány telefonvonalat, nem sokat értek el. Az ellenséges akciók miatt vissza kellett vonulniuk Medzsesz-el-Bab felé. A katonák közül 19 meghalt, négy megsebesült, eltűnt.